Terence McKenna:

Újrafejlődés

Az igazság érthetően elmondva hihető lesz.

Az emberiség történelme olyan gyökeres törésként jelenik meg a korábbi, biológiailag szerveződött természetes rendszerekhez képest, hogy ez csakis válasz lehet ez bizonyos vonzóra vagy nyugvópontra, mely az idősíkban előttünk áll. A nyugati vallások kitartóan hitrendszerükbe foglaltak egyfajta világvége-elképzelést, és véleményem szerint számos pszichedelikus kísérletezés is tulajdonképpen megerősíti ezt a megérzést; habár ez nem a hagyományos vallások által felvázolt forgatókönyvek szerint fog lezajlani, de az alapvető megérzés, hogy a világmindenség lezárulásra törekszik egyfajta transzcendens omega-pontban, beigazolódik. Ez mintha egy tárgy lenne a hipertérben, csillogva, visszatükröződéseit szórván, melyek tulajdonképpen visszaverődnek a múltba, emitt egy misztikust megvilágosítva, amott egy szentet vagy látnokot lelkesítve; az, ahogy az örökkévalóság eme töredékes villanásaiból felépíthetünk egyfajta térképet – nemcsak a világmindenség múltjáét és az evolúció áramlásáét az újdonságok felé, hanem egyfajta jövőtérképet is – az a sámánizmus mindenkori jelentése.

A sámán olyasvalaki, aki járt a végnél, aki ismeri, miként működik valójában a világ; a világ valódi működésének megismerése pedig azt jelenti, hogy kívül-, felül- és túlemelkedett a tér, idő és esettan szokványos dimenzióin és ténylegesen látta a szerkezet működését; kívüllépett a tanult kultúra valamint a tanult és beágyazott nyelv megkötésein arra a területre, ami Wittgenstein szerint „elmondhatatlan”. Ez a Másik transzcendentális jelene különbözőképpen metszhető olyan tudásrendszereket szolgáltatva, melyek visszahozhatók a szokványos társas térbe a közösség javára. Így az emberi kultúra 90 százalékában a sámán volt a fejlődés közvetítője, mert a sámán megtanulja a szokványos valóság és az ötletek birodalma közötti átjárás módszereit abba a magasabb dimenziójú kontinuumba, mely valamiképpen velünk párhuzamos, számunkra elérhető, mégis rendszerint kulturális közmegegyezéssel elzárt – úgy hiszem, a rejtélytől való félelem miatt.

A sámánok pedig hitem szerint olyan emberek, akik képesek voltak leszoktatni magukat a közösség rejtélytől való ösztönös bizalmatlanságáról és belemenni, belevetni magukat ebbe a zavaró, magasabb dimenzióba ismeretet szerezni, az idők kezdetén elvesztett drágakövet visszakapni, lelkeket megmenteni, gyógyítani, az ősökkel egyesülni és így tovább. A sámánizmus nem vallás, hanem módszerek készlete, a legfőbb módszer pedig a pszichedelikus növények használata. A pszichedelikumok határokat mosnak el, elmosott határokkal pedig nem lehet többé szemet hunyni a Föld tönkretétele, a tengerek megmérgezése és kétezer év kihívás nélküli uralomkultúrájának következményei felett; mindezek alapjai lévén az egyistenhit, a természetgyűlölet, a női nem elnyomása és így tovább. Tehát a sámánoknak példamutatóknak kell lenniük, kozmikus utazást téve a Földanya ötleteinek birodalmába, azokat utána a művészet formájában visszahozván a világ megmentéséért folyó harcba.

A bolygó valamiféle értelemmel rendelkezik, mivel tulajdonképpen közlési csatornát tud nyitni egyes emberi lényekhez. A természet küldte üzenet pedig ez: Változtassátok meg nyelveteket az elektronikus kultúra és pszichedelikus képzelet, a tánc és ötlet, valamint a megértés és intuíció közötti összhang által! Mossátok el a határokat, melyeket kultúrátok kényszerített közétek, hogy részei lehessetek a Földanya szupertudatának! Azt hiszem, ez nagyon mélyreható és nagyon apokaliptikus.

A történelem véget ér. Mi leszünk az a generáció, mely szemtanúként megláthatja a világmindenség jelentésének kinyilatkozását. A történelem a világvége lökéshulláma. A történelem a világvégetanok lökéshulláma. Ez azt jelenti mindazoknak, akik közülünk átélik ezt a átmenetet a hipertérbe, hogy kiváltságképpen megláthatjuk a tömörített változás legnagyobb felszabadulását, valószínűleg a világegyetem születése óta. A huszadik század az a rengés, ami bejelenti az idő azon közelgő zuhatagjait, melyek fajunk és a bolygó végzetén fognak átsöpörni.

Az igazság érthetően elmondva hihető lesz.

A house-zenében és a rave-kultúrában a fiziológiailag egybevágó ritmusok és hasonlók kiemelése valójában a hangokkal való természetes mágia művészetének újrafelfedezése. E hangok a megfelelő módon felfogva – főként az ütők – idegállapotok megváltoztatására képesek, egybegyűlt nagy embercsoportok pedig az ilyen zene jelenlétében telepatikusan összekötött közösséget hoznak létre, mely remélhetőleg elég erős lesz a látomást a társadalom derékhadáig eljuttatni.

Úgy gondolom, hogy a kilencvenes években felbukkanó ifjúsági kultúra egy ezredvégkultúra, mely tulajdonképpen összegzi a nyugati civilizációt és egy teljesen új irányt jelöl ki számunkra. A harmadik évezredbe egy ősi újraéledés kellős közepére fogunk érkezni, mely eme testileg erőt adó ritmusok újraéledését fogja jelenteni; új művészetet, új társadalmi víziókat, új kapcsolatot a természettel, a feminizmussal és az egóval.

Mindezen dolgok pedig bekövetkeznek, amint eljön az idejük.



Mckenna on 2012